Az idei – 2026-os –  alacsony dunai vízállás és ezzel együtt a Paksi Atomerőmű kapacitásának átmeneti csökkenése idején a hálózat egyensúlya is nagyobb figyelmet kapott, pontosabban rámutatott az energiabiztonság, és a cégek áramigényének és felhasználásának megannyi kérdésére.

2026. augusztus 1-jén a 118/2026. (VIII. 1.) Korm. rendelet lépett hatályba. A szabályozás a legalább 0,5 MW, vagyis 500 kW lekötött teljesítményű felhasználókat érinti. Jelentős hálózati zavar, I. vagy II. fokú válságveszély, illetve villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén a MAVIR kötelező terheléscsökkentést rendelhet el.

Ha egy vállalkozás a meghatározott szint felett továbbra is vételez áramot, a többletmennyiség után az adott krízisidőszak átlagos HUPX másnapi negyedórás árának 200 százalékával számított megtérítési igény érvényesíthető. Ha pedig az előírt csökkentés ismételt, kétórás felszólítás után sem történik meg, a MAVIR kezdeményezheti az üzem ideiglenes kikapcsolását a közcélú hálózatról – emeli ki egy energetikai szakértő.

Vészhelyzet, mi történik a termeléssel, ha vissza kell fogni az áramfelhasználást?

Értelemszerűen iparáganként eltérő lehet a válasz. Egy élelmiszeripari üzemben vagy hűtőházban a hűtési lánc megszakadása miatt alapanyagok és késztermékek mehetnek veszendőbe, miközben a kieső kiszállítások további költségeket okozhatnak.

„A gyógyszeriparban még nagyobb lehet a közvetett veszteség. Egy rövid feszültségkimaradás miatt leállhatnak a tisztatéri rendszerek, az újraindítás előtt pedig sterilizálásra, ellenőrzésekre, újrakalibrálásra és validációra lehet szükség. Vagyis maga az áramszünet lehet rövid, a termeléskiesés viszont akár napokig is tarthat” – magyarázza Demeter László, a Wagner Solar üzletágvezetője.

Egy nagy energiaigényű gépipari vagy transzformátor-összeszerelő üzemben más jellegű a probléma. Daruk, hegesztőrobotok és tesztpadok működése időszakosan jelentős teljesítménycsúcsokat okozhat. Ilyen helyzetben az akkumulátoros energiatároló egyik feladata az lehet, hogy mérsékelje ezeket a csúcsokat, és csökkentse a hálózatról felvett teljesítmény hirtelen megugrását.

„Az ipari energiatárolást sokáig elsősorban megtakarítási eszközként nézték a cégek, pedig ugyanilyen fontos kérdés az is, hogy mennyibe kerül egy leállás. Egy olyan üzemben, ahol egy rövid hálózati zavar után órák vagy napok kellenek az újraindításhoz, egészen másképp kell kiszámolni egy tároló értékét. Itt már az üzletmenet folytonossága is része a beruházás gazdasági oldalának” – mondja a szakember.

100–200 kWh-s nagyságrendtől érdemes lehet megvizsgálni a tárolási lehetőségeket

Legalábbis a rendelkezésre álló információk alapján. De mint azt az fmbusiness.hu megtudta, nincs minden vállalkozásra alkalmazható szabványos rendszer.

„Tapasztalataink szerint a cégvezetők leggyakrabban a beruházás pontos méretezésénél akadnak el, pedig az egyedi fogyasztási profil feltérképezése a gyors megtérülés egyik legfontosabb feltétele. Egy indokolatlanul túlméretezett tároló jelentősen meghosszabbíthatja a megtérülési időt, míg jól megválasztott rendszer esetén, megfelelő fogyasztási profil mellett akár 2–3 éves megtérülés is elérhető. A lényeg az, hogy a kapacitás a valós igényekhez igazodjon” – mondta Demeter László.

A túlméretezés azért különösen kockázatos, mert a magasabb beruházási költséget nem feltétlenül követi arányosan nagyobb megtakarítás. Ha a plusz akkumulátorkapacitás jelentős része kihasználatlan marad, a megtérülés akár 6–7 évre vagy még hosszabb időre is kitolódhat.

A leggyakoribb hiba: az időzítés

Egy ipari energiatároló telepítése több lépcsős folyamat: a műszaki koncepció után elosztói egyeztetés, csatlakozási tervezés és adott esetben a hálózathasználati szerződés módosítása következhet. Ezek együtt több hónapot is igénybe vehetnek.

Illusztráció: freepik.com